[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Rfektettk Jan van Kossumot, s a faluba vittk. Tkoltak egy msik hordgyat is Georg
Feldner tetemnek, hogy azt is elszllthassk. Nhny frfi htramaradt, s lenyzta a tigrisek
bundjt.
A faluban az reg malj orvos azonnal bektzte Jan van Kossumot. Az idQs frfi, aki
csodadoktornak szmtott, valami titokzatos gyógyfQzetet csepegtetett a sebre, mielQtt
bektzte volna, amitQl hirtelen elllt a vrzs. Ez egyelQre megmentette Jan lett, aki
klnben bartjhoz hasonlóan elvrzett volna.
Iszonyatos sebe kezelse kzben a frfi jra maghoz trt. Szvós, erQteljes szervezete egy
idQre rr lett a gyengesgen. Az elsQ gondolata Martin volt. Maghoz intette a szolgjt.
- Gyorsan... menj haza! Ksztsd elQ Martina kisasszonyt... nagyon kmletesen! - s az
orvoshoz fordulva kvetelte: - Vigyetek haza, amilyen gyorsan csak lehet!
gy rezte, hogy az Q lete is mr csak egy hajszlon fgg, s nem akart meghalni anlkl,
hogy mg egyszer ne ltta volna Martint.
Ezen a gytrelmes órn, amikor bartjnak elvesztse mg sajt llapotnl is
fjdalmasabban rintette, s amikor minden rzs feltolult a lelkben, vaktó fnyknt hastott
bele a tudat, hogy szereti Martint - nem gy, ahogy egy apa szereti a lnyt, hanem gy, ahogy
egykor Martina anyjt szerette, egy rett frfi mlysges gyengdsgvel, akinek az a legfQbb
boldogsg, hogy vdelmezheti az imdott nQt. Br a testi fjdalmakon nem tudott rr lenni, az
agya lzasan dolgozott tovbb. A bartja elvesztse okozta bnat s a Martina sorsa miatti
aggodalom nem hagyta nyugodni. Mi lesz szegny rvval, ha Q most meghal? Georg csupn
szerny tQkt hagyott maga utn, melyet itt tlttt vei sorn takartott meg. Ezt Martina
rkln, de ez az sszeg nem lenne elg ahhoz, hogy megmenekljn a nlklzstQl.
Mi lenne az Q kis napsugarból, bjos Martinjból? Egyedl maradna egy idegen
orszgban. s a rokonai, azok a kapzsi, szqkkeblq emberek rvetnk magukat az Q rksgre,
s a lnynak semmije, de semmije nem maradna. Nem, nem - nem szabad meghalnia, mielQtt
nem biztostja Martina jvQjt. Nem szabad meghalnia, mg nem...
Martina egy nyuggyban fekdt, az rnykos verandn. ElQtte egy tlcn cssze s kiskanl.
pp az imnt kortyolgatta ki a finom fekett, s zletes stemnyt evett hozz.
Egy nmet jsgot tartott a kezben, amelyet az egyik szolga hozott fel a postval.
Szomor szemmel olvasta a vezrcikket, amely Nmetorszg vgnapjairól beszlt, a prtok
kzti dz gyqllkdsrQl, az orszgban uralkodó nyugtalansgról s ms aggasztó dolgokról.
Nehz volt a szve. A bcsiki utn vgyódott, hogy megbeszlhesse velk ezeket a szrnyq
hreket. Rgóta nem rezte ennyire levertnek magt, s egyszerqen nem tudta, mi bntja.
Tegnap egsz nap nyugtalanul jrklt a hzban, s jszaka nem jtt lom a szemre; rossz
rzssel tlttte el, hogy teljesen egyedl van a cseldsggel. Ma pedig a gondolatai
szakadatlanul a tigrisvadszoknl jrtak.
Csak ne essen bajuk! -fohszkodott magban. Brcsak itthon lennnek! De azutn rgtn
korholni kezdte magt, amirt ennyire elcsggedt, s megpróblt valami elfoglaltsgot tallni,
hogy elterelje gondolatait a tvollevQkrQl. gy vette a kezbe a nmet jsgot is, de abban is
csak nyomasztó hreket tallt. Hangos sóhajjal sszehajtotta az jsgot, de a pillantst
szórakozottan a hirdetsi rovaton felejtette. s hirtelen feltqnt neki egy szó, mely vastagon
nyomtatott betqkkel llt az egyik hirdets kellQs kzepn: Rainau."
sszerezzent s felegyenesedett. A tekintete megllapodott a nven, mely hidat vert kzte s
a mltja kztt.
Elolvasta a" hirdetst, melybQl kiderlt, hogy a birok az eddigi tulajdonos, Theodor
Dornberg halla miatt eladó. A hitelezQk knljk eladsra. A hirdets vgn egy mondat llt,
melytQl arcba szktt a vr:
Az rdeklQdQk Rainau jelenlegi intzQjhez, Gerd Volmar rhoz fordulhatnak krdseikkel,
aki kszsgesen meg fog adni mindrt felvilgostst.
"
Martina mozdulatlanul lt, s dbbenten meredt a szvegre, Gerd Volmar nevre. Hirtelen
letre kelt benne minden, amit eddig magba zrt. Gerd teht Rainauban van, Q lett Rainau
intzQje. Valósznqleg a nagyapa hitelezQi alkalmaztk, vagyis l - hla Istennek - ó, hla
Istennek, l! s mr nem katona. Teht Nmetorszg buksa az Q lett is fenekestl
felforgatta? Bizonyra elment Rainauba, miutn a tiszti plynak bcst kellett mondania, hogy
segtsen nagyapjnak a birtok igazgatsban.
s most, hogy a nagyapa meghalt, el kell adni Rainaut, az anyja srjval, a hatalmas parkkal
s minden mssal egytt, ami szegnyes gyermekkorhoz tartozott.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]